Magánménesek

A palini ménteleposztály területén, Vas- és Zala vármegye területén, 1903-ig összesen 17 ménest alapítottak. Zala vármegyében az egyetlen angol telivér ménes a Festeticsek fenéki ménese volt. A Festeticsek kitartó és lelkes munkájának gyümölcseként a fenéki ménes (1797–1945) fennállása során az ország egyik leghíresebb és egyben legsikeresebb magánménesévé vált.

Bár a Festetics család számára a mezőgazdaság fontos jövedelemforrást jelentett, bekapcsolódtak mind a gabona-, mind a gyapjúkonjunktúrába, a ménes megalapításában pénzügyi tényező nem játszott szerepet. A ménes gyakorlati például szolgált a Festeticsek híres mezőgazdasági intézményében, a Georgikonban, oktatott lótenyésztéshez.

II. Festetics Tasziló kivételes szakértelemmel rendelkezett a lótenyésztés területén. Angliai tapasztalatai, a lóversenyek és a falkavadászatok mind egy-egy mérföldkövet jelentettek az életében. Tisztában volt azzal, hogy fajtanemesítésre az angol telivér, a lovak kipróbálására pedig a lóversenyzés a legmegfelelőbb eszköz. A kettő együtt minőségi lótenyésztést, a minőségi lótenyésztés pedig hasznot hoz. 1883-ban éppen ezért felszámolta a régi ménes állományát és a régi helyén új, angol telivér ménest alapított, amely fenéki ménes néven vált világhírűvé.

A tata- remeteségi ménes az ország 423 magánménese közül kiemelkedett egyedülálló adottságaival. A tatai uradalom saját tréningpályával és lóversenypályával rendelkezett, egyfajta versenyló idomító intézetként működött.

A tatai tréningpálya kedvező földrajzi fekvése, Bécs és Pest között, a tréningpálya súlyát jelentősen megnövelte a többi pályával szemben. Bécs és Pest versenyei között félúton, a tatai tréningpályán lehetett felkészíteni a lovakat az új futamokra. Az Esterházy család tevékenysége nyomán Tatán angol zsoké és tréner dinasztiák alakultak ki.

A tata- remeteségi ménesre fennállása során három különböző ménes fejtette ki közvetlenül hatását. A mátyusházai ménes, amely a ménes megalapításához a lóállományt és a tapasztalatot adta. A nordkircheni ménes, amelynek története Esterházy Miklós József vezetése alatt szorosan összekapcsolódott a remeteségi ménesével. Végül a devecseri ménes, amelybe 1897 után a remeteségi ménes jelentős része átkerült.

A ménes sikereit mutatja, hogy a lovak 1872 és 1893 között összesen 108 érmet nyertek és ebből 94 aranyérem volt. Három egymást követő évben a budapesti pálya és a monarchia legjobb lova a tata- remeteségi ménesből került ki.

Az Esterházy család hercegi ágának ozorai ménese meghatározó szerepet töltött be a 19. századi magyar lótenyésztésben. Az ozorai ménes lovai népszerűek voltak a hadseregben, a vadászatokon, és a versenyeken is nagy sikerük volt. A ménes lovai megnyerték a legjelentősebb hazai és nemzetközi versenyeket.

A ménesudvart 1739 és 1744 között építették fel. Ekkor épült meg a barokk kastély, valamint a ménesudvar az északi és a déli oldalon két-két, háromhajós istállóval, középen a lovardával, amely a Habsburg Birodalom egyik legnagyobb lovardája volt. A hét önálló épületből álló ménesudvar zárt négyszög alakú elrendezésben impozáns barokk együttest alkotott.

A ménesben a szakszerű és rendszeres tenyésztői munkát a 19. század első évtizedeiben kezdték meg Canto ménesigazgató vezetése alatt. Canto ménesigazgató nagyméretű nehéz kocsilovakat tenyésztett.

Esterházy Miklós herceg 1855-ben elhatározta a ménes újjászervezését és megbízta Francis Cavalierot azzal, hogy vizsgálja meg az uradalom lótenyésztését és készítsen arról egy jelentést. A herceg megbízásából Cavaliero több alkalommal is Angliába utazott, hogy a ménes számára nemes tenyészanyagot szerezzen be. 1858-ban hozta Ozorára The Mermaid-et, Water Nymph anyját, a csodakanca Kincsem nagyanyját, legnagyobb és legeredményesebb kancavonalunk megalapítóját.

A perdóci ménes II. Festetics Tasziló (1850–1933) vezetése alatt eredményesen működött. A ménesben mindig arra törekedtek, hogy folyamatosan fenntartsák a tenyésztés magas színvonalát és a lovak kiváló minőségét.

Festetics Tasziló, mint szenvedélyes sportember csak angol lovakat alkalmazott méneseiben, a hazai lótenyésztés minőségének javulását kizárólag az angol vérrel való keresztezésben látta.

A hetvenes években az Festetics versenyistálló legjobb lovai Eberhard és Brigand voltak. Eberhard volt Festetics Tasziló első olyan lova, amely győzelmet aratott Angliában, amikor 1876-ban megnyerte Newmarketben a First Welter Handicapot. Brigand pedig nemcsak Baden-Badenben győzött, hanem négy év alatt háromszor megnyerte a kontinens legnehezebb futamát, a pardubicei akadályversenyt is.

1883-ban Festetics Tasziló örökölte a keszthelyi hitbizományt, uradalmai gazdálkodásában az állattenyésztést helyezte előtérbe, nagy gondot fordított a lótenyésztésre. A hitbizomány átvétele után hozzálátott a perdóci és a fenéki ménes átszervezéséhez.

A dualizmus korában a Forgách család szécsényi ágából származó gróf Forgách Kálmán és fiai országos hírű lótenyésztést folytattak. A családnak Nagyszaláncon, Tiszacsegén, Alsókemencén és Mándokon voltak félvér, telivér és igás ménesei.

A nagyszalánci ménest 1857-ben gróf Forgách Kálmán (1824-1878) alapította. A ménes kipróbált, jó teljesítményű kancákból állt. Az 1860-as évek végén a félvér ménes mellé a gróf egy telivér ménest is alapított Nagyszaláncon. A két ménesnek azonban nem volt már elég a rendelkezésre álló hely, így a félvér ménes egy részét a gróf 1868-ban áthelyezte Tiszacsegére.

A Tiszacsegén töltött évek a félvér ménest minőségileg és mennyiségileg is megviselték. A tiszacsegei félvér ménest 1884-ben a szabolcs megyei Mándokra tették át.

A mándoki méneséről Forgách László (1845-1911) így nyilatkozott: „Hogy lovaim oly keresettek és hogy ha vannak eladó lovaim, azokra rendes vevőim magukat előjegyeztetik és látatlanban és gyorsan szétkapkodják, azt hiszem, annak köszönhetem, hogy csikóimat nagyon edzetten és nem elkényeztetve nevelem fel, mi által megkapják azon szivósságot és kemény tartósságot, mely a mándoki lovakat jellemzi.” (Gazdasági Lapok 1892)