A lóágazatot emberek tették sikeressé a múltban,
és emberek tehetik sikeressé a jövőben is.

A történetem 2003-ban kezdődött. Ebben az időszakban a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanultam történész hallgatóként. Érdeklődésem középpontjában az újkori magyar történelem állt. A korszakból leginkább a lótenyésztés-történet foglalkoztatott. Az előadások és szemináriumok után gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós munkáit olvastam. A könyvekből megértettem, hogy a lótenyésztés dualizmuskori sikereinek hátterében a közös cél, az érdekek egyeztetése és Széchenyi István programja állt. A haszonelvű lótenyésztés programja 7 pilléren állt, melyet a 19. század utolsó harmadára valósítottak meg. A program a gyakorlatban is működött és biztosította az ágazat sikerét, melynek eredményeként az 1869 és 1914 közti időszakot a lótenyésztés aranykoraként tartják számon.

Feltettem magamnak a kérdést: milyen okai voltak az ágazat sikerének; milyen különleges körülmények uralkodtak a vizsgált korszakban; mi volt a struktúrája a hazai lótenyésztésnek és lóversenyzésnek; melyek voltak a lótenyésztéshez kapcsolódó támogató iparágak és milyenek voltak a keresleti jellemzők. A kérdéseimre válaszokat szerettem volna kapni, és nemcsak azért, hogy a múlt folyamatait megértsem, hanem azért is, hogy a jelen problémáira megoldást találjak, így hozzájárulva egy szebb jövő kialakításához a lótenyésztésben.

Az egyetemi tanulmányaim során a múzeumi gyakorlatomat a keszthelyi Festetics Kastélymúzeumban végeztem. A kastély kutatókönyvtárában megismerkedtem a Festetics család és világhírű ménesük, a fenéki ménes történetével. Fenékpuszta mindössze 7 kilométerre van a szülőfalumtól, Sármelléktől, így többször ellátogattam Fenékpusztára. A település gazdag múltjára azonban már csak a zöld gyepszőnyeg alól előbukkanó romok és a major omladozó épületei emlékeztettek. Tudatosult bennem, hogy az uradalmi ménesek múltjának feltárása és megismertetése rendkívül fontos a magyar nemzeti hagyományok megőrzése és a múlt értékeinek megmentése miatt. Elhatároztam, hogy a szakdolgozatomat a haszonelvű lótenyésztés térnyeréséről és a fenéki ménes történetéről írom. A kutatás során felismertem, hogy a fenéki ménes történetének sikerei egybeestek a lótenyésztés aranykorának időszakával.

Igyekeztem a témát minden oldalról megközelíteni. A sokoldalú gondolkodásmód elsajátításában segített, hogy az interdiszciplináris Grastyán Endre Szakkollégium tagja voltam. Az interdiszciplináris gondolkodás lehetővé tette számomra, hogy a különböző tudományágakat a történettudomány szolgálatába állítsam. Így a kutatás során támaszkodtam az agrártudomány, az állatorvos-tudomány, a közgazdaságtudomány és a jogtudomány eredményeire és módszereire is.

Mindennek köszönhetően a 101 oldalas szakdolgozat annyira jól sikerült, hogy a professzoraim a többnyire elsődleges forrásokon alapuló munkát nyomtatásban való megjelentetésre is érdemesnek tartották. A szakdolgozatom megvédése után felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskolájába nappali ösztöndíjas képzésére. Tíz jelentkező közül választottak ki az egyetlen államilag támogatott képzési helyre. A kutatási témám: Állami katonai-, udvari- és magánménesek az Osztrák- Magyar Monarchiában (1869-1914). Disszertációmban az eddigi lótenyésztés-történeti szakirodalomtól eltérően, a magyar lótenyésztést a monarchia lótenyésztésének rendszerén belül vizsgálom. Elsőként vizsgálom gazdaságtörténeti szempontok alapján a magyar lótenyésztési modell működését. Úgy gondolom, hogy ha Széchenyi István a hasznot állította a programja középpontjába, akkor a haszonelvűség szempontjából is meg kell vizsgálni a korszakot. A magyar modell szolgált mintául a monarchiában, és néhány nyugat-európai országban is ez alapján szervezték meg a lótenyésztést.

A disszertációban egyedülálló módon gazdasági adatokkal kívánom bizonyítani, hogy az 1869-1914 közé eső időszak valóban a lótenyésztés aranykora volt. Az aranykor hátterében meghúzódó okok és működési elvek megismerése révén levonhatóak olyan következtetések és tapasztalatok, amelyek a jelenlegi lótenyésztés problémáira adhatnak magyarázatot és megoldást. Napjainkban a lótenyésztők a 19. század problémáihoz hasonló problémákkal küzdenek. Úgy, mint a múltban most is szükség van egy közös célra, az érdekek egyeztetésére és egy egységes programra, amely mögött a nemzet felsorakozhat. Ha az elődeink a múltban képesek voltak aranykort teremteni, akkor mi is képesek vagyunk erre. A lóágazatot emberek tették sikeressé a múltban, és emberek tehetik sikeressé a jövőben is.

Jelenleg három év intenzív kutatás után dolgozom a disszertáción és a Lovas Nemzet állandó munkatársaként 2010 január óta írom a történelmi cikksorozatom, amelyet most a honlapomon keresztül is elérhet az érdeklődő olvasó. A cikkek mellett tanulmányokat is elhelyezek a honlapon. Emellett mindig tájékoztatni fogom a kedves olvasót, hogy mikor, hol és milyen témában fogok előadást tartani és az előadásról egy rövid összefoglaló is elérhető lesz a honlapon.

Marton Melinda
lótenyésztés-történet kutató